O škole

1950-ben országszerte megnyíltak a magyar iskolák, így Rozsnyón is.

A tanítás Szobisek Mária igazgatónő vezetésével 1950. szeptember 4-én 116 növendékkel kezdődött meg. A következő tanévet kilenc osztállyal, kilenc tanteremben folytattuk. A tanulók száma egyre gyarapodott Bruck Gyula igazgatósága alatt.”

            Bocsárszky Pál igazgatása alatt – aki egészen 1975-ig volt az iskola igazgatója – a népiskola osztályaival gyarapodott az ekkor nyolcosztályossá vált középiskola.  Az ötvenes évek végén 15 osztálya volt az iskolánknak, de csak hat tanterme. Ezt megoldandó a város különböző pontjain, évente változtatták a helyüket a magyar iskola osztályai. A hatvanas években már 894 tanulója volt az iskolának 25 osztályban, akik a régi iskolában – a zárdaépületben – váltakozó tanításban tanultak. Az 1966-67-es évben az iskolánknak 32 osztálya volt. Volt tanítás a Varga-dombi barakkokban, a Csemadokban.

1970-ben húszéves lett az újraalakult magyar iskola. Ezen évek alatt sok magyar diák szerzett diplomát szlovák és cseh egyetemeken.  A hetvenes években a környékbeli kisiskolák megszűnésének következtében csökkenni kezdett az iskola létszáma. Ahhoz azonban, hogy elférjenek a diákok a zárdában, még mindig túl sokan voltak. A város most felújított Pionír utcai alapiskolája lett volna a magyar iskola új otthona – amíg meg nem épült. Akkor aztán – ahogyan az akkori tanárok emlegetik – szlovák iskola lett belőle. Így a város túlsó végében, a Gottwald utcai szlovák alapiskolában kapott helyett négy osztály.

             1980. október 20-a határtalan örömnap a magyar iskolában. Sok harc után az iskola vezetősége ígéretet kapott, hogy a most épülő 22 tantermes iskolaépület a magyar tanulóké lesz. Az iskola átadása késett, türelemre, megértésre volt szükség. A nyár munkával telt el. Pedagógusok, szülők, Csemadok-tagok cipekedtek, szépítettek, segítettek a költözésben. György Béla igazgató úr az 1982/83-as tanév első napján méltatta a nagy eseményt. „Az énekkar szereplése után megkondult a régi iskola egyetlen hagyatéka, a munkára szólító kisharang.” A nyolcvanas évek végén 491 tanulója volt a Tóth Sándor vezette iskolának.

 1990. szeptember végén iskolánk a magyar iskola újraindításának 40. évfordulóját ünnepelte. Küzdelmes idők következtek. Helyi jelleggel sor került a Czabán Samu Napok megszervezésére, mely a járás pedagógusainak méltó fóruma lett. 1995 márciusában a Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok keretén belül először került megrendezésre a Szlovákiai Magyar Pedagógusok I. Országos Találkozója Rozsnyón. Miután a szervezők elutasították, hogy a tanácskozást az Oktatási Minisztérium képviseletében megjelent Lýdia Benčová miatt szlovák nyelven folytassák, megtorlások következtek. Leváltották az iskolánk igazgatóját és a járási módszertani központ igazgatóját. Majd több más igazgatót országszerte. Az igazgatói posztot ideiglenesen iskolánkban Bareán Lászlóné töltötte be. 1995 júniusában Szendi Klára lett az iskola igazgatója. 1996-97-es tanévben 560 tanuló látogatta az iskolánkat. Az utolsó évek feszült társadalmi légköre, a hatalom részéről a magyar iskolákra gyakorlott nyomás, a kívülről sokasodó beavatkozások feszültséget szítottak a tanári és szülői közösségben. Az 1997-98-as iskolai év tanévnyitóján az iskolából kivált 170 tanuló és 12 pedagógus. Akkori pedagógusok véleménye szerint:

„A történtek értékelésére majd az idő ad választ. Azonban nem lehet és nem szabad elfeledni azt a lelki megrázkódtatást, amelyet az iskola szétválása okozott azoknak a pedagógusoknak, szülőknek és iskolabarátoknak, akik részesei voltak az iskola több évtizedes küzdelmének egy méltó „alma mater” megszerzésének. Sorsára hagyni, kockáztatni a magyar iskola létét és feladni a város szívében egy minden igényt kielégítő oktatási intézményt nem lehet megfontolt és bölcs dolognak tartani.”